Drága Antonom!
Annyira jó veled a hangárban, ugyan egy szavadat sem értem a nagy zajban, de mégis szíved minden rezdülését érzem. És az én szívem is válaszol, ugye, ugye megérted a titkos kis rebbeneteket, amiket küldök feléd? Könnyebben megy a munka, drágám, ha érzem vágytól forró tekinteted a karomon. A csája sem melegít úgy, mint Te és a mi nagy érzelmeink. Nagyon várom a kommunista szombatot, hogy újra lássalak. A kórházból fogok érkezni, nővérruhában, mert tudom, hogy abban nagyon az ínyedre vagyok. Óh te érzék, te! Piruló arccal írok.
Drága Antosa, kinéztem a Bunyevszki Kinocskában, a Szerjozska az ifjú partizán bátran előre néz c. filmet. Remélem marad még időnk, a pártfélórácska után, hogy megnézzük, és ott végre hozzád bújhatok, és foghatom erős, munkától érdes kezeid, és érezhetem, markáns, erőtől duzzadó illatodat, amelybe belevegyül a munka verejtéke. Nincs nekem annál drágább, tudni, hogy mily kemény az én drágám! Oly izgatóan szociális vagy! Én hős berepülőm, én hős pilótám! Most a meghatottsággal bezárom e sorokat, csitulj buta szív...
Írj kérlek, ha időd engedi... holnap hajnal körül átküldöm Afaneszját egy kis házi piroggal, amit be fogok hinteni a kölnivízemmel, hogy érezz...
Szeretettel ölellek, és csókollak
a Te Lenocskád
Utolsó kommentek