Szágyítyesz!

Szerelmetes hőseinknek így hát, - azt magunk is beláthatjuk, oly könnyen, mint a horizont – vajmi kevés lehetőséget adott az élet meghitt, galambocskás kurrogásra. Mivel mindketten igen talpraesettek és elszántak voltak hő szerelmükből kifolyólag, feltalálták az írásbeli érintkezés igazi szovjet hősszerelmeshez méltó, egyben bájos formáját. Személyes találkozásaikat természetesen össze kellett hangolniuk az eszme szolgálatával is, ezért inkább a diszkrét bujamentes testi érintkezésre szorítkoztak, úgymint: kézfogás, ujjak kószálása, pihe-puha lágy csókocskák, vágytól fűtött szemkontakt, bátortalan, de sokatmondó pillarebegtetés, olykor visszafogózott combozással vegyítetten, édes rövidke összebújások, majd még édesebb, még rövidkébb széjjelrebbennetek. A levelek közben tapintatos vándorútra keltek a szerelmesek közti rövid távon, és célba is értek bizonyosan. Majd ki-ki hazatérve a csend és homály puha fészkébe, izgalomtól rózsás arccal olvashatta párja kifejezett formáját. Így a vágyak folyamatos izzása csak tovább fejlesztette a kapcsolatukat, minimum 106,8, de olykor 112,42 %-al, ami az átlag szerelmesek 100%-os teljesítményéhez képes, majdnem, sőt már-már Micsurini teljesítménynövelésnek értékelhető a szerelem kohójában.